Három skót a kutyák hűségről beszélget: – Egyszer hetekre kórházba kerültem – meséli az első –, és a kutyám megvárt a kórház kapujában. – Egyszer fél évre külföldre utaztam – mondja a második –, és a kutyám kikísért a vonathoz. Amikor hat hónap múlva visszatértem, még mindig ott ült a sínek mellett, és várt. – Ez mind semmi – mondja a harmadik. – Az én kutyám, szegény, az ebadófizetés előtti napon elpusztult.
|
Szörnyen megfázott a skót, de sajnálja a pénzét orvosra költeni. Inkább megvárja a kapu előtt a doktort. Amikor kijön a rendelőből, odalép hozzá, és megkérdi: – Mondja doktor úr, mit szokott maga tenni, ha megfázik? – Hogy mit? – néz rá kajánul az orvos. – Hát köhögni szoktam meg prüszkölni.
Bemegy a skót a szobába, és egy ördögöt talál ott. Menten ráförmed: – Hát te hogy kerültél ide? – A kéményen át. – A házigazda fölkapja a telefont, de az ördög lefogja a kezét: – Jaj, könyörgök, csak ne telefonálj a papnak! – Ki akar a papnak telefonálni? – A kéményseprőket hívom, hogy lefújjam a megrendelt kéménytisztítást.
A skót kisvárost földrengés sújtotta. Az egyik romház alatt csodával határos módon egy sértetlen embert találtak, aki egy üveg whiskyt szorongatott a kezében. Az egyik mentő így szólt a sokkot kapott férfihoz: – Igyon egy kortyot, mindjárt jobban lesz! – Nem, nem lehet… Ezt rendkívüli alkalmakra tartogatom!
– Hogyan vált ön multimilliomossá? – kérdezi a riporter a leggazdagabb skóttól. – Ó, hosszú története van annak – feleli a skót. – De most látom, hogy ön nem jegyzetel, hanem diktafont használ. Ezért engedje meg, hogy lekapcsoljam a villanyt, amíg az élettörténetemet elmesélem. – Most már felesleges – feleli a riporter. – Azt hiszem mindent értek.
– Voltál vasárnap a templomban? – kérdezi McGregor a barátjától. – Persze. Hiszen tudod, hogy minden vasárnap ott vagyok! – Érdekes, nem vettelek észre… – Ez nyilván azért volt, mert aznap én vittem körbe a perselyt.
Bíróság elé kerül a skót, mert rendszeresen hamis nevet használt. – Miért kellett önnek mindig álnéven bemutatkoznia? – kérdezi a bíró. – Tavaly találtam egy doboz névjegykártyát, és sajnáltam felhasználatlanul kidobni.
A skót bemegy a kocsmába, kér egy pohár whiskyt, kikapja a csapos kezéből, felhajtja, fizet és elsiet. – De sürgős! De sürgős! – morogja az egyik vendég. – Amióta az a szörnyű baleset érte, mindig ezt csinálja – magyarázza a csapos. – Miféle baleset? – Valaki meglökte a poharát, és egy csepp a padlóra loccsant.
Egy skót bemegy a vendéglőbe, odamegy a pincérhez: – Asztalt szeretne foglaltatni? – kérdi a pincér. – Ellenkezőleg! Körülbelül egy óra múlva visszajövök egy hölggyel, és azt szeretném, ha azt mondaná, hogy minden asztal foglalt.
Egy skót és egy angol egyszerre vásárolnak maguknak legyezőt. Pár évvel később újra találkoznak, és azt kérdi a skót az angoltól: – Na, megvan még a legyeződ? – Dehogy van, a sok használattól darabokra szakadt. Azóta már vagy négyet vásároltam. – Érdekes, az enyém még megvan, és olyan, mintha vadonatúj lenne. – Biztosan nem használod. – Dehogynem, csak okosan... Rájöttem, ahhoz hogy sokáig tartson, nem a legyezőt kell mozgatni, hanem a fejedet.
|
|