Idős házaspár üldögél a parkban. Egyszer csak felfigyenek arra,
hogy a hátuk mögött a bokorból, a szerelmeskedés félreérthetetlen
hangjai hallatszanak. Egy ideig tűrik, majd az öregasszony azt mondja a férjének:
- Köhintsél már egyet, hogy tudják, hogy mások is vannak itt!
- Dehogy köhintek - válaszol dacosan az öreg úr -, nekem sem köhintett
senki, amikor megkértem a kezedet.
|
- Húsz évig mi voltunk a legboldogabb emberek a földön!
- És akkor mi történt?
- Megismertük egymást.
A titkárnőhöz feldúltan bemegy a feleség.
- Nem megbeszéltük már, hogy békét hagy a férjmnek?
- Én mondtam neki - védekezik a titkárnő -, hogy vége közöttünk mindennek.
- Akkor miért járnak még mindig szállodába?
- Mert a férje ragaszkodik a három hónapos felmondási időhöz!
- Úristen, mindjárt itt a férjem! - mondja ijedten a feleség a szeretőjének. - Már hallom a lépteit a folyosón. Menj gyorsan, ugorj ki az ablakon!
- De a tizenharmadik emeleten vagyunk!
- Mi az? Csak nem vagy babonás?
- Hallom, meghalt a férjed!
- Igen. Két héttel az esküvőnk után.
- Legalább nem szenvedett sokat...
Szabóhoz újra elmegy a biztosítási ügynök.
- Uram, most újfajta szolgáltatással kedveskedünk régi ügyfeleinknek.
- És mi lenne az?
- Ha például leég a háza, mi nem kártérítést fizetünk, hanem újra felépíttetjük, pont ugyanolyanra, mint amilyen volt.
- Igen? Akkor azonnal töröljék a feleségem életbiztosítását.
Tisztelt bíró úr! A férjem hátát minden szombat reggel meg kell mosnom.
- De ez még nem válóok! - mondja a bíró.
- Igen, de a legutóbb tiszta volt!
Az öreg skót nagypapa haldoklik, és betegágyához rendeli a vejét.
- Emlékszem fiam, hogy a lányommal nem tudtam rendes hozományt
adni. Most, hogy meghalok, mindenem a tiéd.
- És mi lesz azzal a vén házsártos, háziboszorkány feleségével? - kérdezi a vő.
- Ne mondd fiam, hogy szűk marokkal mérem a gazdagságot, az is legyen a tied.
Szabó végső elkeseredettségében jósnőhöz fordul, hogy megtudja milyen sors vár rá.
- Nemsokára nagy változás következik be az életében - mondja a jósnő. - Menjen el ebbe a kis faluba, ott él egy nagyon csúnya öregasszony, ha valaki őt feleségül veszi, nagy szerencse éri.
Szabó el is megy, a lagzi után nagyon várja a szerencséjét. Mivel azonban nem történik semmit, visszamegy a jósnőhöz, akinek elmondja, hogy nem változott semmi.
Mire a jósnő:
- Nagyobb szerencse nem is érhette volna a maga csúnya feleségét, mint hogy egy olyan rendes ember, mint maga feleségül veszi...
A feleség zsörtölődik a férjével a színház előtt.
- Nem szégyelled magad? Ilyen ronda nyakkendőben színházba jönni...
- Miért szégyellném magam? Veled fogok hazamenni, pedig te sokkal rondább vagy.
|
|
