viccek.w3w.hu

– Csodálom kedves komám, hogy soha nem jut eszébe az a tízezer lej, amit tavaly kölcsönadtam kendnek!
– Már hogyisne jutna eszembe, hisz ez volt életem egyik legboldogabb napja!

A góbé áll a tornácon, s figyeli a kakast, amint az hevesen lohol egy tyúk után. Már-már utoléri, amikor a góbé egy falat kukoricamálét hajít elébe. A kakas megáll, bekapja a málét, és csak azután rohan a közben jelentős előnyhöz jutott tyúk nyomába.
– A szentségit! – kurjantja a góbé. – Ilyen éhes se szeretnék lenni!

A székely gyerek a szabadban dolgozik az apjával. Farkasordító hideg van, fázik a gyerek keze. Nézi, hogy az apja időnként a tenyerét lehelgeti, s megkérdezi:
– Mit csinál, édesapám?
– A kezem melegítem.
Délidőben hazamennek ebédelni, s az apja fújni kezdi a forró levest.
– Miért fújja édesapám?
– Mert forró, s így gyorsabban hűl.
– Elcsodálkozik a gyerek:
– Csuda pofája van magának, édesapám! Ha kell meleget, ha kell hideget fúj.

A székely legény indulna haza, de már alig bírja elkötni lovát a kocsma előtti oszloptól. Megpróbál fölkapaszkodni a nyeregbe, de minduntalan visszapottyan. Fohászkodni kezd:
– Segíts rajtam, Uram!
Azzal újabb lendületet vesz, de most meg átcsúszik a ló túloldalára, s újra a földre zuhan. Bosszúsan néz föl az égre:
– Jaj segíts Uram, de ne ekkorát!

Apa és fia a nagy hidegben háttal állnak a tűznek, és melegednek. Egyszer csak megszólal a székely fiú:
– Apámuram, mondanék valamit!
– Jól fontold meg, mit akarsz mondani fiam, és csak aztán beszélj!
– Apámuram, mégis mondanék valamit!
– Mindig fontold meg, mielőtt megszólalsz fiam! Inkább hallgass, mintsem, hogy butaságot mondjál!
Egyszer csak felugrik az öreg, s csapkodni kezdi a hátát.
– Látja, édesapám. Addig-addig fontolgattam, míg egészen kiégett a zekéje.

Disznóöléskor Erdélyben az volt a szokás, hogy a rokonságon kívül a falu bírájának is kóstolót küldtek. Egy alkalommal egy kisleány vitte bíró uramékhoz a kóstolót: fél tucat jó hosszú kolbászt, hurkát. A bíró maga is elcsodálkozott a bőkezű ajándékon, s megkérdezte a lánykától:
– Miért hoztál nekem ilyen sok hurkát, kolbászt?
– Az édesapám is ezt kérdezte anyámtól, de édesanyám azt felelte, hogy: „Hagyja kelmed, még szükségünk lehet arra a gazemberre!”

Jó vásárt csinált két székely. Betérnek a közeli vendégfogadóba, rendelnek fél liter bort, s megisszák. Azt mondja az egyik:
– Szép idő van.
Kis idő múlva a másik:
– Ühüm.
Megint rendelnek fél litert, megisszák, s azt mondja a másik:
– Menjünk!
– Hát menjünk.
Csendesen szedelőzködnek. Kint megszólal az első:
– Legközelebb megint bejövünk. Olyan jól elbeszélgettünk!

Egy motoros megfordította, s a fejére húzta a viharkabátot, hogy védje magát a szembeszéltől. De a rossz úton felborult és eszméletlenül feküdt az árokban. Egy arra járó székely meglátta a motort, majd az árokban a motorost. Elébb az emberen akart segíteni. Kihúzta az árokból, s megpróbálta élesztgetni. Közben a rendőrök is odaértek:
– Ki találta meg a szerencsétlent?
– Én e – mondta az öreg büszkén.
– S amikor megtalálta, élt-e még ez az ember?
– Akkor még szuszogott – felelte a székely –, de ahogyan helyreigazítottam a fejét, attól fogva meg se nyikkant. 

Egy termetes székely asszonyság magyarországi látogatásáról két sonkát akar átcsempészni a határon, s a kocsiülés alá dugja. Kérdi tőle a vámos:
– Van valami elvámolnivalója?
– Van, két sonkám.
– Hol?
– Rajta ülök.
– Akkor jó – nevet a vámos. – Továbbmehet.