A székely ember szomszédjába új lakó költözött. Este kiment a kertjébe, óvatosan körülnézett, és közben fél szemmel az új szomszédot figyelte. Aztán ásott egy gödröt, és elrejtett benne egy nagy bödönt. Másnap reggel jöttek a zsandárok, s vallatóra fogták a székelyt. – Mit rejteget maga! Fegyvert, röpcédulát, tiltott könyveket? Vagy tán orgazda maga? A székely váltig tiltakozott. Föltúrták az egész házat, s végül a kertben megtalálták a bödönt. Diadalmasan kiemelték, de ugyancsak meglepődtek, mert a bödön üres volt. – Mit járatja velünk a bolondját? – Nem én hívtam kendteket. – Mondja, jóember! Végül is miért ásta el ezt az üres bödönt? – Csak azért, hogy megtudjam, milyen ember az új szomszédom.
|
Beül a székely gazda a nemdohányzó vasúti fülkébe. Előveszi a pipáját, és komótosan megtömi. Látja ezt a kalauz, és rászól: – Bátyám, itt nem szabad dohányozni. – Ez nem dohány, ez pipa – mondja a székely, nyelvével oldalra billentve pipáját. – De pipázni sem szabad! – Én nem pipázom... – Dejsz ott van a pipa a szájában! – A csizma is a lábamon van, mégse gyalogolok.
A székely meg a fia az érett gyümölcsöket szedik össze a kertben. A fia megkérdezi: - Mi lesz ebből a sok érett gyümölcsből, édesapám? - Hát, ha anyád meggyógyul lekvár, ha nem, akkor pálinka...
Az öreg székely felöntött a garatra az út menti kocsmában. Hazafelé a szekéren rábízza magát a lovára. Meglátja a rendőr a bakon szendergő kocsist, és megállítja a fogatot. – Bátyám, maga olyan részeg, hogy majd lefordul a kocsiról. Ebből még baleset lesz. A jelenlegi állapotát látva mit szólna, ha elvenném a lovát? A székely megrántja a vállát, s közli: – Mit szólhatnék! Rendőr vejem még úgysem volt!
Dörömbölnek a kapun. Ábris gazda kiszól: – Ki az? Semmi válasz. – Ki az? – kérdi ismét a gazda. Csönd, majd újabb dörömbölés. A gazda kiszól megint: – Jancsi, te vagy az? Csönd, hát megismétli: – Te vagy, Jancsi? Semmi válasz. A gazda nem tudja mire vélni a hallgatást. Kinyitja a kaput, hát Jancsi áll ott bambán. A gazda ráförmed: – Miért nem feleltél, amikor kérdeztem, hogy te vagy-é? – Dejsz váltig bólintgattam.
– Meghalt a komám. – Hallottam. – Kár, mert valami fontosat akartam neki mondani. – Fontosat? – Hát! – Aztán mi lett vóna az a fontos? – Komám vigyázz, mert dől a fal!
A székely fiú riadtan szalad be az apjához a házba: – Gyűjjék mán idesapám, csuklik a tehén! Az öreg megpödri a bajuszát, és csendesen válaszol: – Nem baj az fiam, adjál neki vizet! Attól majd elmúlik. – Nem úgy csuklik idesapám, hanem össze!
Két atyafi fölmegy a nagyvárosba, csak úgy körülnézni. Kimennek a ligetbe, ahol éppen egy zenekar játszik. Gyönyörködve hallgatják a szép muzsikát, s közben az egyik azt mondja: – Szép is ez, komám, csak azt nem tudom, miért hadonászik ott elől az egyik? – Hát, biztosan hajtja róluk a legyeket...
– Tanító úr, holnap hozok egy tyúkot! – Jó lesz fiam, előre is köszönöm! Másnap reggel a tanító várja a tyúkot, de a gyerek anélkül jön az iskolába. – Na, Gyuri, hol van az ajándék? – Jaj, tanító úr, nem hozhattam el a tyúkot! – Talán elvitte a kánya? – Az nem. – Megdöglött? – Az sem. – Tán megbetegedett? – Dehogy betegedett meg, inkább csak jobban lett!
Bemegy a székely a helyi takarékpénztárba. Előveszi betétkönyvét, és kikéri minden pénzét. Átveszi, forgatja, alaposan megszámolja kétszer is, majd visszaadja. – Tessék ismét betenni! – De hát akkor miért vette ki az imént a pénzét? – kérdi a pénztáros. – Csak látni akartam, hogy megvan-e.
|
|