Hazaérkezik a székely fiú, benyit a házba és földbe gyökerezik a lába. Ott találja a nagymamáját teljesen szétmarcangolva, csupa vér minden. Teljesen feldúlva továbbmegy a következő szobába ahol ugyanilyen állapotban találja az anyját. Kétségbeesetten berohan a következő szobába, ahol ott ül az apja ugyancsak csupa vér, és egy hatalmas vágás van az arcán.
- Mi történt édesapám?
- Hát fiam, bejött a medve szétmarcangolta az anyósomat, meg édesanyádat nekem meg széthasította az arcomat.
- Úristen! És nem fáj?
- Csak ha nevetek.
|
Székelyek kártyáznak a kocsmában. Bejön egy kutya, erre megszólal az öreg gazda:
– Bejött a kutya!
Másfél óra múlva a kutya kimegy. Az öreg megint megszólal:
– Kiment a kutya!
Ismét eltelik egy jó óra, amikor a kutya megint bejön.
– Bejött a kutya – mondja a másik gazda.
Fél óra múlva megszólal a harmadik gazda:
– Most kártyázunk, vagy beszélgetünk?
Elindul a székely otthonról a szomszéd faluba. A kapunál az asszony összetett kézzel kéri:
- Édes uram én is mennék!
- Nem!
- De aranyos kandúrom, elülök én a saroglyában is!
- Nem!!!
Elindul az öreg, ám rosszra fordul az idő. Esik, dörög,villámlik. Egy villám nagy csattanással belevág a saroglyába. Hátranéz a székely, majd nagyot sóhajt:
- Ej pedig de szépen kért.
A székely megharagudott az asszonyra, fogta a kucsmáját, és elment. Tizenöt évig a falu környékén sem látták. Akkor aztán gondolt egyet, s hazament. Kucsmáját a szegre akasztotta. A felesége csodálkozva kérdezte:
– Hát te hol voltál?
– Künn – felelte a hallgatag székely.
Székely meg a fia utazik a szekéren.
- Hány óra van, fiam?
- Tíz perc múlva tizenkettő, apám.
Durr egy nagy pofon. Pár perc múlva:
- De apám, miért kaptam előbb azt a pofont?
- Nem azt kérdeztem, hogy hány óra lesz tíz perc múlva, hanem azt, hogy most mennyi az idő.
A tisztelendő úr azt mondja Áron gazdának:
– Ej, Áron fiam… A minap hogy megsiratta azt a göthös tehenet, most meg nem jut egy könnycsepp sem a felesége koporsójára? Nem fél kend az Isten haragjától?
– De tisztelendő atyám, hogy mondhat nekem ilyet? Hiszen a feleségemet – Isten boldogítsa – még el sem temettem, oszt már vagy hárman ajánlkoztak a helyébe. A megdöglött tehenem helyett viszont senki nem kínált még egy rúgott borjút sem.
Három asszony utazik a székely körvasúton. Beszélgetnek.
- Milyen volt a termés maguk felé?
Az asszony két öklét összeteszi, így mutatja:
- Ekkora pityókák termettek... És maguknál?
A másik kinyújtva mutogatja alkarja hosszát:
- Ekkora uborkák nőttek idén.
A harmadik, igencsak nagyothalló asszony erre megszólal:
- Hová való az az ember?
Fölébred a székely nagyot nyújtózik, s azt mondja:
– Hej anyjuk, olyan szépet álmodtam!
– Mit?
– Álmomban Bukarestben jártam.
– És? Mi ebben a szép?
– Az, hogy útlevél kellett hozzá.
Az öreg székely bácsi bemegy a nyelviskolába mondván, hogy szeretne héberül megtanulni. A tanár értetlenkedve kérdi:
- Miért akar maga ebben a korban héberül tanulni?
- Mert ha meghalok, és a mennyországba kerülök, szeretnék beszélgetni az Istennel.
- És mi van, ha pokolba kerül?
- Hát, románul már tudok...
Két székely atyafi elhatározta, hogy átszöknek a határon. Ki is eszelték a módját. Leöltek egy tehenet, belebújtak a bőrébe, és szép lassan, legelészve elindultak Magyarország felé. Már a határ közelében voltak, mikor megszólal a hátulsó.
– Fussunk komám!
– Megőrültél? Hisz akkor lebukunk!
– Ez nem akkora baj ahhoz képest, ami vár ránk. Nézz hátra! Mögöttünk jön egy bika.
|
|
