A szegény székely gazda elvesz egy csúnya lányt, akiről az a hír járta, hogy dolgos teremtés. De a lányt bántotta a kinézete, ezért egyre csak ezt hajtogatta:
– Jaj nekem, jaj nekem, hogy én milyen csúnya vagyok.
A gazda bólogatott egy ideig, majd így szólt:
– Ne sajnáltasd már magad Bözsi, hiszen te csak akkor látod magad, ha a tükörbe nézel. De mit szóljak én, aki egész nap látlak!
Székely fiú kérdi az apját:
- Édesapám látott má maga antennát?
- Há' fiam má láttam is meg ettem is.
- De édesapám az nem ehető!!
- Hm.... akkor csak láttam.
Szörnyű vihar dühöng egy kis székely faluban. Sára nem hajlandó kimenni a kútra vízért, hogy levest főzzön az urának. Ármin gazda hazajőve a kapálásból meghökken.
– Nincs ebéd, asszony?
– Csak nem kívánja kend, hogy bőrig ázzak azért a kis meleg ételért?
Az öreg nem szól semmit. Veszi a favödröt, kimegy a kútra, megtölti vízzel, és nyakon önti az asszonyt.
– Megbolondult kend? Miért öntött le? Csurom víz lettem.
– Most már vizes vagy, hát kimehetsz a kútra esőben is.
A székely parasztbácsi Amerikában élő fiától megkapja élete első golf-felszerelését, és elhatározza, hogy ki is próbálja.
- Még sose golfoztam - mondja az edzőnek - Mit kell csinálnom?
- A labdát úgy kell megütnie, hogy afelé a zászló felé menjen.
Az öreg felméri a távolságot, beleköp a tenyerébe, majd nagyot üt a labdába. Az végigrepül a pálya felett és a lyuk előtt két centivel áll meg.
- És most mit kell csinálnom?
- Bele kell ütni a lyukba - hebegi a teljesen elképedt edző.
- Hát ezt előbb is mondhatta volna.
Az erdő szélén falatozik az öreg székely. Arra vetődik egy csavargó:
– Adjon Isten. Látom, ebédel. Kínáljon már meg engem is, mert rögtön éhen halok!
– Menj fiam addig a házig, húzzál fel egy vödör vizet, idd ki, aztán majd kapsz enni!
Mit tehet szegény csavargó, elmegy a kúthoz, megissza a vödör vizet, aztán vissza az öreghez.
– Megittam az egészet. Most már adjon valamit enni, mert nagyon éhes vagyok!
– Menj vissza fiam, és igyál még egy vödör vizet! Utána kapsz enni.
Mi mást tehetne a csavargó, bevedel még egy vödörrel, hogy végre ehessen. Amikor visszaér kérdi, hogy most már kaphat-e enni. Az öreg azonban harmadszor is visszaküldi a kúthoz. A csavargó legyűri a harmadik vödör vizet is, majd visszaballag.
– Na fiam, megittad a harmadik vödör vizet is?
– Megittam!
– Akkor jó, nesze itt egy falat. Egyél!
– Ah, nem kívánom. Úgy tele vagyok.
– Látod fiam, nem éhes voltál te, hanem szomjas!
A falu nagyszájú legénye erejével henceg a kocsmában.
Ábel megunja, s azt mondja neki:
– Fogadjunk, hogy amit én eltolok talicskával, azt te nem tudod visszatolni.
– Na, fogadjunk! Kerítenek egy talicskát, s a kíváncsi kocsmai vendégek kíséretében kivonulnak az utcára.
– Na, lássuk! – húzza ki magát a nagyhangú.
– Jól van! – bólint Ábel. – Na, akkor ülj bele!
Egy székely és egy román atyafi verseng, hogy melyikük az okosabb.
– Felteszek egy kérdést – mondja a székely –, s ha kend erre jól válaszol, elhiszem, hogy okosabb nálam. Nos, mondja kend, hány hagymát tett a feleségem a tarisznyámba. Ha megmondja mind a hatot kendnek adom...
– Hát hatot! – vágja rá a román.
– Nos, hát kend mégsem okosabb nálam, mert nyolcat... Mert kettőt már megettem az úton!
Az öreg székely megy haza a kocsmából egy óriási zúzott kék ütésnyommal a szeme alatt. Otthon kérdi a fia:
- Mi történt édesapám?
- Hát egy kis köpcös leütött a krimóban!
- Na, menjünk csak vissza oda most rögtön!
Visszamennek és a kis köpcös még ott iszik, odamennek hozzá...
- Maga ütötte le az édesapámat? - kérdi a székely gyerek.
- Én - mondja a köpcös és köp egyet.
- Hát próbálja csak megütni még egyszer!!
Puff, megy a bal és az öreg összeesik. A fia felsegíti és így szól:
- Na, próbálja csak meg még egyszer!
Puff, megint bever a köpcös az öregnek, az megint leül... Erre a fia felsegíti, leporolja és így szól:
- Jöjjön édesapám, menjünk innen, itt még elverik magát!
Megy a székely szekéren a feleségével. Egyszer csak kitör a vihar, zuhog az eső és villámlik. Hirtelen egy villám körülbelül tíz méterre lecsap a kocsi mellé. Megszólal erre a székely:
- Na!
Nem sokkal utána újabb villám vág melléjük, ám most csak úgy egy méterre. Erre a góbé:
- Na, na!
Mennek tovább, egyszer csak belevág egy villám a szekérbe, az asszony lefordul a bakról. Mire a székely:
- Na, azért!
|
|
