– Mondd, fiam, és szidnak ott téged a seregben? – Engem nem, édesanyám. Inkább magát.
|
A bevonuló újoncokat fennhangon oktatja az őrmester. – Figyelmeztetem magukat, hogy maguk itt már nem civilek többé. Vegyék tudomásul, hogy a laktanya kapujánál megszűnik a civilizáció!
Az őrmester újoncokat oktat: – Újonc! Tegyük fel, hogy őrségen áll, és valaki a háta mögül átkarolja, de úgy ám, hogy mozdítani sem tudja a karját. Mit csinál akkor? – Hát én azt mondom, hogy: „Na, ne izélj Bözske, őrségen vagyok!”
Szabó honvéd levelet ír haza, a szüleinek. Sokáig gondolkodik, mit is írjon; sok mindent szeretne kérni, ám mégsem akar követelőzőnek látszani. Végül megszületik a levél: „Kedves szüleim! Küldjenek csomagot, de jól kössék össze a sült csirke lábát, nehogy felrúgja a pálinkássüveget, és elázzon az ezerforintos.”
A fronton szolgáló, kegyetlenkedéseiről hírhedté vált századparancsnokot vizsgálja az orvos. – Gratulálok kapitány úr! – mondja elismerően. – A szíve kitűnő állapotban van. Látszik, hogy keveset használja!
A katonaságnál: - Közlegény! Miért nem borotválkozott? - De uram! Én reggel borotválkoztam! - Nem azt kérdeztem, hogy mikor. Hanem, hogy miért nem.
Még az I. világháború alatt egy tábornok megjelent az ezredorvos kötözőhelyén, hogy beszéljen vele. A szanitéc rögtön be is jelentette: – Ezredorvos úr, jelentem alássan, hogy egy tiszt úr van kint. – Hogy néz ki, mit akar és mi a baja? – Vörös csíkok vannak a lábán. – Mondd meg neki, hogy nem érek rá. Tegyen ólomvizes borogatást a lábára!
– Igaz-e, hogy az ezred valamennyi altisztjét nyilvánosság előtt tökfilkónak nevezte? – vallatta a közlegényt a százados. – Igaz. – Hajlandó ezt írásban adni? – Alázatosan jelentem, ez teljesen fölösleges. Elhiszi azt mindenki írás nélkül is.
Őrmester: – Közlegény, maga nem jelent meg az álcázási gyakorlaton! Közlegény: – Honnan tudja?
Egy levélíró megkérdezte a katonai lap szerkesztőségétől: „A vőlegényjelöltem, aki egyébként harckocsizó, rendszerint borostás arccal jön a találkára. Mit tegyek, hogy ez máskor ne forduljon elő?” A szerkesztőség válasza: „Kérjük, máskor időben legyen ott a randevún!”
|
|