Egy sovány horgász bosszankodik, mert a tőle néhány méterre ülő dagi sorra fogja a halakat, neki pedig még kapása sincs. Kérdezi tőle, hogy milyen csalival horgászik. - Gilisztával. Itt van három doboz, mindegyikben más-más fajta. Tudja, van egy elektromos szerkentyűm, azzal szedem őket. - Nem adná kölcsön holnapig? - Dehogynem, szívesen. Ezt a két drótot kell bedugni a földbe, ezt a kart pedig megtekerni. Minél gyorsabban forgatja, annál erősebb áramot bocsát a földbe, és a giliszták előjönnek. Másnap a dagi megint "aprítja" a halakat, amikor jön a kölcsönkérő. Egyik lábára sántít, karja felkötve, fején turbán és a szeme alatt nagy kék foltok. - Mi az? Mi történt magával? - Képzelje. Elmentem reggel korán gilisztát szedni. Tekerem a kart, szépen jönnek fel a giliszták, tekerem gyorsabban, jönnek fel a nagy kövér esőgiliszták, majd még gyorsabban tekerem... - Na és? - Szépen jöttek fel a bányászok, és jól elvertek.
Séta közben McGregor elveszít egy pennyt az utcán. Másnap, amikor ismét arra van dolga és látja, hogy serényen dolgozó munkások törik fel az aszfaltot. - De uraim! - kiált fel a skót. - Hát érdemes az egész utat felbontani egyetlen pennyért?
