Vakációra hazajön a székely diák. Játszadozik a szérűskertben, s mindegyre fejre áll. Az öreg góbé figyelmezteti:
– Ne állj a fejedre, beletódul a vér!
A diák mutatni akarja, hogy ő is ért a dologhoz, hát megkérdezi az apját:
– Azt mondja meg édesapám, ha tudja, hogy a lábamba miért nem gyűlik össze a vér?
– Az nem üres fiam – mondja csöndesen az öreg székely.
Két atyafi sehogy sem tud megegyezni, hogy amit az égen látnak, az a Nap, vagy a Hold. Már késsel a kezükben majdnem ölre mennek, amikor arra jár egy harmadik. Gyorsan megkérdezik:
- Jó napot kendnek! Tegyen már igazságot köztünk! Sehogyan se tudjuk eldönteni, hogy az ott a Nap, vagy a Hold.
Nézi a székely a két bicskát, meg a villogó tekinteteket, és így válaszol:
- Nem tudom, nem vagyok idevalósi.
A székely református bácsika bemegy a templomba. A templomban éppen úrvacsora osztás folyik. A székely bácsi is beáll a sorba. Mikor a pap elé ér, a pap odaadja neki a bort. A székely, miután ivott, még egyszer beáll a sorba, mert a bor nagyon finom. Ez így megy háromszor, mikor a pap így szól a székelynek:
- Székely bácsi, nem szégyenli magát? Már harmadszor áll be a sorba!
A székely így válaszol:
- Plébános úr, azt hittem, hogy eladták a templomot és isszák az áldomást.
A székely atyafi bátortalanul ácsorog a befagyott folyó partján. Szeretne átmenni, de nem mer. Kétségbeesésében így fohászkodik.
- Ó, istenem, csak most az egyszer tekints le rám kegyesen, és éppségben segíts át a folyón!
Nekibátorodva útnak indul, és már a túlsó part közelében jár, amikor felkiált:
- No, most már átjutok nélküled is!
Ebben a pillanatban megreped a jég, és az atyafi beleesik a folyóba. Méltatlankodva mászik ki a vízből:
- Istenem, veled már viccelni sem lehet?
A székely család tűzifával megrakodott szekérrel megy hazafelé. Egyszer csak a kanyarban felborul a kocsi. Olyan szerencsétlenül dől el, hogy mind a hárman a rakomány alá kerülnek. Elsőként az apának sikerül a farakás alól kikászálódnia. Rágyújt egy cigarettára. Aztán kibújik a fia is, leül az apja mellé, és ő is rágyújt. Szívják, szívják komótosan a cigarettát, mígnem megszólal a legény:
– Édesapám, hát édesanyámat nem kéne kihúzni?
– Minek a? Hiszen ü nem dohányzik!
Dénes gazda kertjét rendszeresen dézsmálják. A gazda megdühödik és furkóval a kezében lesni kezdi a tettest. Meg is látja egyszer, hogy gyerekek másznak át a kerítésen, s szedik az almát. Nosza rohan feléjük a furkós bottal, de biz’ azok gyorsabbak nála.
– Állj meg lurkó, mutasd ki vagy! – kiált a legközelebbi kölyökre.
Mire az:
– Álljon meg kend, hisz magát senki sem kergeti!
Megszólít a zsugori székely egy fiákerest a marosvásárhelyi piacon:
– Mennyiért vinne ki a vasúthoz?
– Két pengőért.
– De ketten vagyunk a feleségemmel.
– Nem baj, akkor is két pengő.
Az atyafi közben megbánta, hogy kocsit akart fogadni, és sértődötten így szól:
– No, hát akkor nem megyünk kenddel. Nem engedhetem, hogy az asszonyt így semmibe vegye.
A góbé csúnyán elveri a feleségét, mire az asszony feljelenti.
– Hogy merte megütni a feleségét? – förmedt rá a csendőrtiszt. – Hát nem tudja, hogy csak a hatóságnak van joga büntetni?
– Hát nem bánom! – feleli némi tétovázás után a góbé. – Itt a botom, üsse maga!
– Mennyit kér ezért a birkáért?
– Kilencezer lejt.
– Hogy képes ily sokat kérni érte? Nem fél, hogy megveri az Isten?
– Az ugyan nem, mert ha lefelé talál nézni, a kilencest hatosnak látja.
|
|
