A sorozó orvos megkérdezi a hadkötelestől: – Van valami baja? – A gégém naponta bevérzik, rendszeresen kiújul a fekélyem. Szörnyű aranyerem van, nem működik a bal lábam meg a jobb vállam… Mindkét fülemre süket vagyok, a bal szememmel nem látok. És ráadásul félhülye vagyok. – Ó, akkor alkalmas! Magának a hősi halál egyenesen megváltást fog jelenteni!
|
A hadgyakorlat kellős közepén egy katonai teherautó elakad a mocsárban. Szerencsére perceken belül megáll mellette egy parancsnoki kocsi, négy tiszttel. Kiszállnak, s nagy erőfeszítéssel kitolják a teherautót az útra. – Na, ez kemény volt! – törölgeti verejtékét az egyik százados. – De mondja, mit szállít ezen a teherautón? – Tizenöt újoncot, százados úr!
Két katona találkozik a városban. – Sajnos a laktanyában felejtettem a pénztárcámat. Nem adnál egy tízest, hogy megnyiratkozzam? – Ne haragudj – mondja a másik -, csak egy tízes van nálam, és én is szomjas vagyok...
Az ifjú Kovácsot behívják katonának. A sorozóbizottság előtt szimulál, majd egy olyan mintavételes poharat ad le, amelyben a cukorbeteg barátnője vizelete van. Egy óra múlva kész a lelet, és az orvos ismét maga elé szólítja: – Van egy jó és egy rossz hírem a maga számára. A rossz, hogy ön cukorbeteg. – És mi a jó? – Hogy terhes.
Kiképzésen az őrmester: – Atomvillanáskor miért kell becsukni a szemünket? Kovács honvéd: – Jelentem, hogy bele ne folyjon a sisak!
Az első világháborúban három tiszt azzal jelentkezett az alezredeshez, hogy szereljék le őket. – Maga miért akar leszerelni? – kérdezi az elsőt. – Jelentem, gyomorbeteg vagyok! – Fél gyomorral is szolgálunk a hadseregben! – hangzik a rövid válasz. – És maga? – kérdezi a másodikat. – Jelentem, tüdőbeteg vagyok. – Fél tüdővel is szolgálunk a hadseregben! – így a válasz. – Hát maga? – kérdezi a harmadikat. – Jelentem, hülye vagyok. Az alezredes éppen kezdte volna a szokásos mondókáját, de a felénél megállt és elgondolkodott... – Leszerelni!
Két katona sétál a parkban. Észreveszik, hogy az egyik padon miniszoknyás, csinos kislány ül a mamájával. Az egyik hangosan vezényel: – Jobbra nézz! Azzal elvonulnak a kislány előtt, majd katonásan megfordulnak, aztán újabb vezényszó következik: – Balra nézz! Tíz lépésre a padtól ismét elkiáltja magát az egyik: – Hátra arc! Ismét a pad elé érve, a másik vezényel: – Helyben járás! A mama szánakozó hangon fordul a lányához: – Micsoda kegyetlenség! Szegény kiskatonáknak még a kimenőn is masírozniuk kell.
A századparancsnok a laktanyaudvaron megállított két katonát, akik egy színültig telt kondért cipeltek. Nézegette a kondér tartalmát, beleszagolt, majd kért egy kanalat és megkóstolta. Dühösen felkiáltott: – Pfuj! Ez valóságos moslék. – Jelentem alássan, pontosan eltalálta, százados úr – szólt az egyik katona -, éppen a disznóknak visszük!
A túlélési gyakorlaton, háromnapos éheztetés után az őrmester bejelenti: – Van egy jó és egy rossz hírem. A rossz az, hogy ma csak giliszta van ebédre. A jó az, hogy nem jut mindenkinek.
Egy felderítő katona a kiképzésen tanult dzsúdó fogásokból mutat be néhányat szíve hölgyének. – Látod, Katicám, ezek a megengedett fogások. De ha akarod, bemutatom a tiltott fogásokat is. – Rendben van, Pista! De utána elveszel feleségül!
|
|