Vakációra hazajön a székely diák. Játszadozik a szérűskertben, s mindegyre fejre áll. Az öreg góbé figyelmezteti: – Ne állj a fejedre, beletódul a vér! A diák mutatni akarja, hogy ő is ért a dologhoz, hát megkérdezi az apját: – Azt mondja meg édesapám, ha tudja, hogy a lábamba miért nem gyűlik össze a vér? – Az nem üres fiam – mondja csöndesen az öreg székely.
Két atyafi sehogy sem tud megegyezni, hogy amit az égen látnak, az a Nap, vagy a Hold. Már késsel a kezükben majdnem ölre mennek, amikor arra jár egy harmadik. Gyorsan megkérdezik: - Jó napot kendnek! Tegyen már igazságot köztünk! Sehogyan se tudjuk eldönteni, hogy az ott a Nap, vagy a Hold. Nézi a székely a két bicskát, meg a villogó tekinteteket, és így válaszol: - Nem tudom, nem vagyok idevalósi.
A székely református bácsika bemegy a templomba. A templomban éppen úrvacsora osztás folyik. A székely bácsi is beáll a sorba. Mikor a pap elé ér, a pap odaadja neki a bort. A székely, miután ivott, még egyszer beáll a sorba, mert a bor nagyon finom. Ez így megy háromszor, mikor a pap így szól a székelynek: - Székely bácsi, nem szégyenli magát? Már harmadszor áll be a sorba! A székely így válaszol: - Plébános úr, azt hittem, hogy eladták a templomot és isszák az áldomást.
A székely atyafi bátortalanul ácsorog a befagyott folyó partján. Szeretne átmenni, de nem mer. Kétségbeesésében így fohászkodik. - Ó, istenem, csak most az egyszer tekints le rám kegyesen, és éppségben segíts át a folyón! Nekibátorodva útnak indul, és már a túlsó part közelében jár, amikor felkiált: - No, most már átjutok nélküled is! Ebben a pillanatban megreped a jég, és az atyafi beleesik a folyóba. Méltatlankodva mászik ki a vízből: - Istenem, veled már viccelni sem lehet?
A székely család tűzifával megrakodott szekérrel megy hazafelé. Egyszer csak a kanyarban felborul a kocsi. Olyan szerencsétlenül dől el, hogy mind a hárman a rakomány alá kerülnek. Elsőként az apának sikerül a farakás alól kikászálódnia. Rágyújt egy cigarettára. Aztán kibújik a fia is, leül az apja mellé, és ő is rágyújt. Szívják, szívják komótosan a cigarettát, mígnem megszólal a legény: – Édesapám, hát édesanyámat nem kéne kihúzni? – Minek a? Hiszen ü nem dohányzik!
Dénes gazda kertjét rendszeresen dézsmálják. A gazda megdühödik és furkóval a kezében lesni kezdi a tettest. Meg is látja egyszer, hogy gyerekek másznak át a kerítésen, s szedik az almát. Nosza rohan feléjük a furkós bottal, de biz’ azok gyorsabbak nála. – Állj meg lurkó, mutasd ki vagy! – kiált a legközelebbi kölyökre. Mire az: – Álljon meg kend, hisz magát senki sem kergeti!
Megszólít a zsugori székely egy fiákerest a marosvásárhelyi piacon: – Mennyiért vinne ki a vasúthoz? – Két pengőért. – De ketten vagyunk a feleségemmel. – Nem baj, akkor is két pengő. Az atyafi közben megbánta, hogy kocsit akart fogadni, és sértődötten így szól: – No, hát akkor nem megyünk kenddel. Nem engedhetem, hogy az asszonyt így semmibe vegye.
A góbé csúnyán elveri a feleségét, mire az asszony feljelenti. – Hogy merte megütni a feleségét? – förmedt rá a csendőrtiszt. – Hát nem tudja, hogy csak a hatóságnak van joga büntetni? – Hát nem bánom! – feleli némi tétovázás után a góbé. – Itt a botom, üsse maga!
– Mennyit kér ezért a birkáért? – Kilencezer lejt. – Hogy képes ily sokat kérni érte? Nem fél, hogy megveri az Isten? – Az ugyan nem, mert ha lefelé talál nézni, a kilencest hatosnak látja.
|
|