A néprajzos fazon kéri az öreg székelyt, hogy furulyázzon neki valamit. Az atyafi nem akar semmiképp sem kötélnek állni, hiába ígér neki a kutató bármit... se pia, se kaja, semmi sem kell az öregnek. Utolsó esélyként a safarira felkészült városi úriember bedobja a vezércselt.
- Nézze bácsika ezt a méregdrága, csodaszép zseblámpát! Duracell elem van benne, gazdaságos halogén égővel van ellátva és made in Germany! És azonkívül idenézzen: vízhatlan! Látja, beejti a patakba és nem lesz semmi baja! Tovább lehet használni! Na mit szól? Hát nem éri meg magának?
Erre az öreg székely mustrálgatja a pazar portékát, oldalra köp egyet és albioni nyugalommal kissé elgondolkodva azt mondja egy perc múlva:
- Hááát tetszik tudni, amennyit én járok éjszaka a víz alatt... nem is tudom...
|
Székely a fogorvosnál
- Jani bácsi, kér fájdalomcsillapítót a foghúzás előtt?
- Nem kérek doktor úr, mert én a fájdalmat nagyon jól tűröm. Elég, ha ad nekem egy kis vattát.
- Minek a vatta, Jani bá?
- Be akarom dugni a füleimet. A fájdalmat tűröm, de nem bírom hallgatni, ahogy ordítok!
Két székely barchobázik:
- Élőlény?
- Ja.
- Ember?
- Ja.
- Oszt' fémből van?
- Ja.
- Akkor tudom: a plébános.
Megy a székely hazafele a fiával. Mikor egy a fa alá érnek, a gyerek megkérdezi:
- Apám, milyen fa ez?
- Hát, veresszilva.
- Hát akkor mír kík?
- Há me még ződ.
Székely és a fia elmennek fát vágni, a gyerek azonban
megunja apja folytonos okoskodását és kötekedését,
majd belevágja a fejszét az apja hátába. Az öreg összeesik,
vergődik, majd utolsó erejét is összeszedve megkérdezi fiát:
- Fiam, ez direkt vót, vagy csak úgy viccbő?
- Ez direkt volt, édesapám - mondja a gyerek.
- Akkor jóvan, me viccnek eléggé durva lett vóna.
A székely este kimegy az udvarba. Egy kis idő múltán
belép az ajtón, a nadrágszára vizes. Mire az asszony:
- Esik?
- Nem, fúj...
- Komám, én ki nem állhatom az Andrást.
- Hát, én se.
- Miért, te mennyivel tartozol neki?
Kiabál a székely legény az apjának:
- Édesapám, fogtam egy medvét!
- Jól van, hozd ide!
- Nem tudom, mert nem enged el!
Az öreg székely száz éves, az újságíró elmegy hozzá, hogy meginterjúolja.
- János bácsi, legyen szíves, mondjon nekünk az életéből egy vidám történetet!
Az öreg elkezdi:
- Már vagy nyolcvan éve történt, mikor a szomszédom átjött, és mondta, hogy nem találja a birkáit.
Rögtön keresésükre indultunk vagy öten egy demizson pálinkával.
Sokáig keresgéltük az eltévedt birkákat, és közben eliszogattuk a pálinkát.
Mikor megtaláltuk a birkákat, mindet meghágtuk. Az volt ám a szórakozás!
Az újságíró gondolja, hogy ezt a történetet nem írhatja meg az újságban, és kéri az öreget, hogy meséljen neki másikat.
Az öreg megint elkezdi:
- Már vagy hetven éve történt, hogy a szomszédom átjött, hogy elszökött a felesége. Vagy öten a feleség keresésére indultunk egy demizson pálinkával. Sokáig keresgéltük az eltévedt feleséget, és közben eliszogattuk a pálinkát.
Mikor megtaláltuk, mindannyian meghágtuk az asszonyt. Az volt ám a szórakozás!
Az újságíró ideges, mert ez a történet sem alkalmas arra, hogy megírja.
Gondol egyet és így szól az öreghez:
- Jól van János bácsi, talán inkább hagyjuk a vidám történeteket.
Nem történt magával a hosszú élete során valami szomorú, amiből az újságolvasók tanulhatnának?
Az öreg arca egyszerre elkomorodik:
- Már vagy ötven éve törtent, hogy egyszer eltévedtem...
Fiatalok kirándulnak székelyföldön. A faluba visszamenet eltévednek.
Az arra érkező székely bácsit kérik meg segítségre:
- Elnézést bátyánk, messze van ide a falu?
Mire a székely bácsi:
- Hát, ide 10 km légvonalba, de tudok egy rövidebb utat...
|
|
